HTML

noi blogja a papagájokról

Hogyan élünk együtt évek óta a papagájaimmal, hogyan szoktattam össze a csapatot, meg ehhez hasonlók...

Friss topikok

Címkék

Jákók

2011.08.14. 09:57 Noi blogja (törölt)

Az első jákómat 2004. nov. 1. kaptam a férjemtől születésnapomra. Fiókát szerettem volna, de később keltek csak. Elkezdett érdeklődni tenyésztőknél, keresgélni a neten, stb.

Előzetes telefonos szűrés alapján talált egy jákót 160 ezerért kalitkával, játékaival, etető, itató edényeivel, meg egy nagyon pici szállítókalitkával. Ez a jákó 2004.január 13.-i volt.  Megbeszélte az eladó hölggyel, hogy elmegyünk, megnézzük, aztán én döntök.

Egy akkora kalitkában volt a madár, mint amekkorában én a kongó papagájomat tartom, volt bent neki egy kötél karika, s ennyi volt a játéka. Nagyon nem jól nézett ki, a farktollai, amiknek szép pirosnak kellett volna lenniük sárgás, koszos sárgás színűek, töredezettek voltak, a madár teljes letargiában ücsörgött, s mikor a női gazdi megpróbálta kiengedni, marha nagyot belecsípett a kezébe. A nő láthatóan félt a madártól, a madár pedig láthatóan gyanakodva figyelte minden mozdulatát.

Hazaért a férfi gazdi, a nő átadta neki a szót, a madár vele barátságosabb volt, de vele sem volt túl közvetlen a kapcsolata.

Magamban közben már eldöntöttem, ő a mi madarunk lesz, de nem akartam túl érdeklődőnek tűnni...elkezdtem kérdezgetni őket a madár eladásának az okáról, hiszen családi okok miatt eladónak hirdették. Mondtak ők mindent, össze-vissza, de a testbeszéd nem illett a verbális kommunikációhoz. Azt vettem le a végére, hogy egyszerűen ráuntak, s nem kívánnak több energiát, időt belefeccölni. A sok beszéd közben folyamatosan lehülyézték a madarat, miszerint nem tud beszélni, ez a jákó sosem fog beszélni, annyira hülye, hogy képtelen egy egyszerű dallamot visszafütyülni, stb.

Mondtam, oké, megvesszük, akkor az ár kalitostul, madarastól, mindenestől 160 ezer forint, ahogy megbeszéltük előzetesen telefonon.  Férfi gazdi beleszólt, Nem úgy van az! Csak a madár ennyi, a kalit kell nekik, mert ahogy a jákó elkel, vesznek bele görényt.

No comment. 

Megkérdeztem, ezt mégis hogy képzelik, meghirdetik mindenestől, aztán mikor itt a fizetőképes vevő, simán módosítják a feltételeket. Nem gondolják, hogy ha nem minden cuccával együtt hirdetik meg ezért az összegért, akkor a leendő gazdi felkészül előre, vesz neki kajás, vizes edényeket, voliert, játékot, szállító kalitot? Arról nem is beszélve, mennyire megemelték az általuk előzetesen megszabott árat?

Nem mondott többet, csak annyit, hogy 160 ezerért csak a madár eladó. Jó, mondom, megvan a balek, szerinte miben vigyem el?

Látszott, patt helyzet. A nő mondta: akkor odaadjuk vele a szállítókalitkáját, meg a magjait.

Oké, mondom.

Erre elkezdik befogni a madarat, belegyömöszölni a kaliba, majd tartják a markukat a pénzért (jelképesen). Mondom, oké: adásvételi szerződés, CITES papír? (a gyűrűjét megnéztem, míg ők a kis kaliba gyömöszölték a madarat)

Ja, hogy most költöztek, s ezek még az előző lakásban vannak. Ezekhez viszont már ragaszkodtam! A pasi óriási hiszti közepette közölte, nincs sima A/4-esük sem ebben a lakásban még....stb. Én továbbra is ragaszkodtam az álláspontomhoz. Erre még nagyobb dérrel-dúrral elvonult előtúrni a madár CITES papírját, a nő meg elővett kelletlenül egy A/4-est, s egy tollat, odalökte nekem. Ezen én megírtam az adásvételit, valamint a 160 ezerről az átvételt- átadást is rögzítettem.

Ekkorra majdnem hozzámvágva a CITES is, az adásvételi aláírva (nekik nem kellett példány belőle).

Kb. 85 km megtétele után hazaértünk.

Hazáig riadozott a madár, otthon kitettük a konyhaasztalra kalitostul (én még egy nimfát sem tennék ekkora kaliba utazni sem).Kapott vizet, almaszeletet, dióbelet, meg a magkeverékéből, aminek nagy része köles volt és természetesen sosem nyúlt hozzá, sem akkor, sem később. Este 10 körül járt már, villany lekapcs, elmentünk aludni mindannyian azzal, hogy másnap nézünk kalitot neki (mi kis naívak!)

Másnap reggel hajnali fél 6-kor erre ébredtünk: Szép madár! Okos! Jó is! Suttogva hajtogatta, míg fel nem keltünk, el nem kezdtük a reggeli tevékenységünket. Újra elláttuk étellel, itallal amennyire tudtuk, majd nekiindultunk a volier vadászatnak. Az egész várost átnéztük, még aranyárban sem volt neki megfelelő kalit. Elmentünk a Freshnapf-ba, s ott megvettünk egy óriási kutyának való összecsukható ketrecet jobb híján., míg nem lelünk normális voliert.

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://noipapagajosblogja.blog.hu/api/trackback/id/tr673152124

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása